A gyermek igaz lénye, az örök Ő sokkal régebben ismeri szüleit, mielőtt ők megismernék őt. Kíséri őket, gyakran évekig, és sokszor előfordul, hogy a gyermek vezeti el szüleit egymáshoz. Találkoznak, mert a gyermek felismerteti velük egymást, és egymást felismerni számukra azt jelenti, hogy szerelembe esnek.

Annak ellenére, hogy a szakembereknek egyre nagyobb köre fúj riadót a mobiltelefonok veszélyes mellékhatásai miatt, a politika és a gazdaság illetékesei mégis agyonhallgatják a dolgot. Eközben hamarosan minden sarkon egy adóval fogunk találkozni, mert pl. Németországban a mobil szolgáltatók egy új hálózatsűrítési programot terveznek. Miért ez az ellentmondás?

A tegnap délutáni megbeszélés itt bizonnyal rendkívül érdekes volt, mégis azzal a kérdéssel kapcsolatban, ami éppen most előttem van, kénytelen vagyok ismételten hangsúlyozni, hogy akkor lesz számunkra kielégítő módszer az egyes gyógyszerek és az egyes betegségek közötti összefüggések felismerésére, ha ezen fejtegetések során bizonyos kérdéseket előzőleg tisztáztunk, melyek bennünket abba a helyzetbe hoznak, hogy az ember és a rajta kívüli világ közötti összefüggés ismeretének jelentőségét felmérjük.

A test és a szellem között él a lélek. A test révén kapott benyomásai múlandók, csak addig tartanak, amíg a test nyitva tartja érzékszerveit a világ felé. Szemem a rózsa színét csak addig érzékeli, míg a rózsa előttem van és a szemem nyitva van. A külvilágban lévő tárgy és a testi érzékszerv jelenléte egyaránt szükséges ahhoz, hogy benyomás, érzet vagy észlelet jöhessen létre.

Félreértések elkerülésére hangsúlyozom, hogy a „látó” nem éli át magában ugyanazt, mint ami a másik lény érzésvilágának tartalma. A másik lény saját benső világának nézőpontjából éli át a maga érzéseit, a látó pedig a másik lény érzésvilágának a megnyilatkozását érzékeli.