Rudolf STEINER

Az Akasha kutatásból
Az Ötödik Evangélium

Az Ötödik Evangélium létrejötte az 1909. év eseményeihez, történéseihez is kapcsolható. Ebben az évben jelent meg először a szellemi látó kutató szá­mára Krisztus az éteri szférában. Ez a közeledés az évek során, tehát 1913-ra egyre erőteljesebbé vált. Már megtörtént Rudolf Steinerrel az a csoda, hogy „a legmagasztosabb megismerési ünnepségben álltam a Golgotai Misztérium előtt”, így vált lehetővé, hogy a Megismerés Evangéliumát - amely a többi 4 evangé­liummal együtt jött létre - az emberiség elé tárja. Ez a mű Steiner addigi életének és munkásságának csúcspontját jelenti.

Ebben az évben Rudolf Steinert kizárták a Teozó­fiai Társaság német szekciójának vezetéséből, és feb­ruár 3-án került sor az Antropozófiai Társaság alapí­tó közgyűlésére, amelyhez sok ország teozófusai csatlakoznak.

Miután véglegesen eldőlt, hogy a „Johannesbau" felépítése Münchenben lehetetlen, Steiner elfogadta a dornachi telek felajánlását, és ez év szeptember 20-án megtörtént a Goetheanum alapkőletétele.

1902. óta, amikor Steiner először beszélt antropozófiáról, 11 év telt, és 11 évvel később, 1924. szep­tember 28-án hangzott el utolsó előadása.

Ez az alapkőletétel szoros kapcsolatban áll az Ötö­dik Evangélium kikutatásával, amit Rudolf Steiner a következő szavakkal fejez ki: „Az Ötödik Evangélium előtt elsőként hangozzék el a mikrokozmikus ima makrokozmikus ellenképe, ami az egykoron keletről nyugat felé felcsendülő híradás. Hangozzék fel a mak­rokozmikus világ-ima a megértés jegyében, ebben az ősi Ötödik Evangéliumban, amely kapcsolatban van a Holddal, a Jupiterrel, ahogy a négy evangélium a Földdel... A Miatyánkot az emberiség, mint imát kapta.

Ezzel a mikrokozmikus Miatyánkkal szemben, amelyet keletről nyugatra hirdettek, most felcsendül az ősrégi makrokozmikus ima. így cseng vissza, ha az emberi lelkek helyesen értik, és általuk megszólal a világ távlataiban és azok a szavak adják vissza, ame­lyek a Makrokozmoszból származnak.

Vigyük magunkkal ezt a makrokozmikus Miatyán­kot, és érezzük, hogy általa elkezdődhet valamiféle megismerés az Ötödik Evangélium, a Megismerés Evangéliuma számára.

Hogy megértsük, milyen jelentősége volt ennek a makrokozmikus imának Rudolf Steiner számára, csak egy mondatot idézünk abból a beszédből, ame­lyet egy évvel később, az Alapkőletételre emlékezve tartott az asztalosműhelyben, 1914. szeptember 19-én:

„Kedves barátaim, mozgalmunk során a legma­gasztosabb pillanatok voltak számomra azok, amikor először mondhattam el a makrokozmikus imát."

Az Ötödik Evangélium és a Goetheanum-épület kapcsolata által mozgalmunkban mintegy misztéri­umként áll az a cselekmény, amelyet Rudolf Steiner hajtott végre. Soha többé nem beszélt erről a rejtély­ről, azon túlmenően, hogy két nappal az Alapkőleté­tel után, 1913. szeptember 22-én Bázelban így szólt a tagokhoz: „Már azért is felelősségteljes cselek­ménynek kell tekintenünk ezt az Alapkőletételt, mert jogosan emlékezhetünk vissza erre a tegnapelőtti es­tére, amikor tudatunkban elhelyeztünk egy sarokkö­vet (Eckstein), hogy az, amit akarunk, betagozódjon a Föld missziója iránti érzésünkbe."

Az Alapkőletétel után Steiner azonnal útnak indul és október 1-6. között tartja meg az első öt előadást Krisztiániában, a mai Oslóban. Az Akasha kutatásá­ból - Az Ötödik Evangélium címmel.

1913. október 6-án, az ötödik előadás során Ru­dolf Steiner kimondja azt, ami Krisztus-Jézus lelké­ben élt: „és ekkor felvillan benne egy Isten földi ta­pasztalata. Úgy kell az emberekhez beszélnem, hogy az emberek megtalálják az utat a földről a szellem­hez, de nem úgy, ahogy az istenek leszállnak a szel­lemiségből a földre". Ezek az Alapkő szellemi szavai, amelyek elvezetnek a Krisztus-szoborhoz, ez lett a michaeli korszellem szava.

Az előadás-sorozatot e szavakkal fejezi be: „Ezzel tartoztam az Ötödik Evangéliumnak, amely számom­ra a legszentebb."