Ez a könyv az érzékfeletti világ egyes részeit ábrázolja. Aki csak az érzékelhetőt akarja elfogadni, ezt az írást értelmetlen fantáziálásnak fogja tartani. Aki azonban az érzékek világából kivezető utat akarja keresni, az csakhamar megérti, hogy az emberi életnek csak akkor van értéke és jelentősége, ha az ember bepillantást nyer egy másik világba.

RUDOLF STEINER

Előszó a harmadik kiadáshoz

A második kiadáskor elmondottak elismételhetők a harmadik kiadáskor is. Egyes részekhez ezúttal is kiegészítéseket kellett fűzni, amelyek fontosnak tűntek a mondanivaló pontosabbá tétele érdekében. A két első kiadás tartalmában azonban sehol sem történt lényeges módosítás. Ott sincs szükség változtatásra, ahol írásom feladatáról volt szó, már az első megjelenéskor, majd a második kiadás előszavában. Ezért álljon itt ismét az első kiadás előszava, valamint a második kiadáshoz fűzött rész:

Ez a könyv az érzékfeletti világ egyes részeit ábrázolja. Aki csak az érzékelhetőt akarja elfogadni, ezt az írást értelmetlen fantáziálásnak fogja tartani. Aki azonban az érzékek világából kivezető utat akarja keresni, az csakhamar megérti, hogy az emberi életnek csak akkor van értéke és jelentősége, ha az ember bepillantást nyer egy másik világba. A „való” élettől ezáltal az ember nem fog elidegenedni, mint ettől sokan félnek. Sőt, csak ezáltal tanul meg az ember biztosan benne állni az életben. Megismeri az élet okait, míg enélkül vakként tapogatózik az okozatokon át. Az érzékelhető „valóság” csak az érzékfeletti megismerése útján kap jelentőséget. Ezzel a megismeréssel az ember nem alkalmatlanabbá, hanem éppen alkalmasabbá válik az életre. Igazán „gyakorlati” ember csak az lehet, aki megérti az életet.

E könyv szerzője csak olyasmit ábrázol, amit ő maga, saját tapasztalatai alapján tanúsíthat, olyan tapasztalatok alapján, amelyekre e téren szert lehet tenni. Csak az ilyen értelemben átéltekről beszél.

Ez a könyv nem olvasható a korunkban szokásos módon. Az olvasónak bizonyos értelemben minden oldalért, sőt minden mondatért meg kell birkóznia. Erre tudatosan törekedtem, mert csak így válhat ez a könyv az olvasó számára azzá, amivé válnia kell. Aki csak átolvassa, az egyáltalán el sem olvasta. Az igazságait át kell élni. A szellemtudománynak csak így van értelme.

Mai tudományos szempontok szerint ez a könyv nem ítélhető meg, ha a megítélés szempontjai nem magából a könyvből adódnak. Ha a kritikus elfogadja ezt a szempontot, látni fogja, hogy ezek a tartalmak semmiben sem mondanak ellent az igazi tudományosságnak: egyetlen szava sem kerül ellentmondásba a szerző saját tudományos lelkiismeretével.

Aki az itt leírt igazságokat még egy másik úton is meg akarja közelíteni, talál egy ilyen utat „A szabadság filozófiája” c. könyvemben. Ez a két könyv két különböző úton törekszik azonos cél felé. Egyik megértéséhez sincs szükség a másik könyvre, bár egyesek számára bizonyára előnyös elolvasni mindkettőt.

Aki ebben a könyvben a „legvégső” igazságokat keresi, talán elégedetlenül teszi le. A szellemtudomány egészéből azonban először az alapigazság-okat kell megismerni.

Az ember alaptermészetéhez tartozik, rögtön a világ kezdete és vége, a lét célja és Isten mivolta után kérdezni. Aki azonban nem szavakat és fogalmakat akar az értelem számára, hanem igazán az életet akarja megismerni, az tudja, hogy egy szellemi megismerés kezdeteivel foglalkozó írás nem beszélhet a magasabb bölcsesség dolgairól. Csak ennek a kezdetnek a megértése teszi számára világossá, hogyan kell feltenni a magasabb dolgokra vonatkozó kérdéseket. Egy másik ehhez kapcsolódó könyvemben (Geheimwissenschaft) az itt tárgyaltakhoz további közlések olvashatók.

A második kiadás előszavához kiegészítés jelent meg: Aki jelenleg érzékfeletti tényeket ír le, annak két dologgal kell tisztában lennie. Az első, hogy korunknak szüksége van az érzékfeletti ismeretek ápolására; a második, hogy a mai szellemi életben olyan képzetek és érzések élnek, amelyek sokak számára puszta fantáziálásnak és álmodozásnak tüntetik fel az ilyen közléseket. A jelenkornak szüksége van érzékfeletti megismerésre, mert amit az ember a szokásos módon tud meg a világról és az életről, számtalan olyan kérdést vet föl benne, mely csak érzékfeletti igazságokkal válaszolható meg. Mert ne tévedjünk amit a mai szellemi áramlatok az emberrel a lét alapjairól közölni tudnak, az a mélyen érző lélek számára nem válasz, hanem a világ és élet titkaira vonatkozó kérdés. Lehet, hogy valaki egy ideig úgy véli, hogy a „szigorúan tudományos tények eredményei” és egyes kortárs gondolkodók következtetései adnak megoldást a lét titkaira. De ha a lélek valóban megérti önmagát, akkor a kezdetben megoldásnak vélt válasz csak az igazi kérdezéshez bizonyul ösztönzésnek. És ezt a kérdést nem puszta emberi kíváncsisággal kell feltenni, hanem ettől függ a lélek nyugalma és egysége. Az ilyen kérdésre kivívott felelet nemcsak a tudásszomjat elégíti ki, hanem dolgossá, éretté teszi az embert az élet feladataihoz. Ha a kérdésre nem kap választ, ez lelkileg, sőt később fizikailag is bénítóan hat rá. Az érzékfeletti megismerés nemcsak elméleti szükséglet, hanem a gyakorlati élethez is nélkülözhetetlen. Éppen a mai szellemi élet milyensége miatt nélkülözhetetlen korunkban a szellemi megismerés.

Tény azonban, hogy sokan a legjobban éppen azt utasítják el, amire a legnagyobb szükségük volna. A mások „biztos tudományos tapasztalatokra” alapozott véleménye sok esetben olyan kényszerítő hatalmú, hogy sokan nem tehetnek másként, feneketlen badarságnak tartják az ehhez hasonló könyveket. Érzékfeletti ismeretek közlője nem ringathatja magát illúziókba. –

Könnyen megtörténhet, hogy az előadottakra nézve kétségtelen bizonyítékokat követelnek. Csak nem veszik számításba, hogy ezzel becsapják magukat. Mert nem a tárgyból adódó bizonyítékot követelik meg, hanem olyanokat, amelyeket maguk akarnak vagy képesek csak elismerni – ha ez nem is válik tudatossá bennük. Ezekben az írásokban semmi olyan nincs, amit bárki ne tudna elismerni, aki a jelenkori természeti megismerés talaján áll. A szerző tudja, hogy a természettudomány minden kihívásának eleget lehet tenni, és éppen ezért találhatja mindenki az érzékfeletti világról itt adott ábrázolás módját önmagában megalapozottnak. Éppen az igazi természettudományos gondolkodásnak kellene elfogadnia ezt a szemléltetési módot. Aki így gondolkodik, némely vitától érintve fogja érezni magát, amit a mélyen igaz Goethe-i idézet jellemez: „A hamis tanítás nem cáfolható, mert azon a meggyőződésen alapszik, hogy a hamis igaz”. A viták eredménytelennek bizonyulnak az olyan embernél, aki csak gondolkodásának megfelelő bizonyítékokat fogad el. Aki ismeri a „bizonyítást”, tisztában van vele, hogy az emberi lélek más úton találja meg az igazságot, nem viták által. –

Ezekkel a gondolatokkal adom át könyvem második kiadását a nyilvánosságnak.

Előszó a hatodik kiadáshoz

Könyvemet csaknem minden újabb kiadásnál figyelmesen átdolgoztam; most is ugyanezt tettem. Erről hasonlókat kellene elmondanom, mint a harmadik kiadásról, ezért álljon itt ismét az „Előszó a harmadik kiadáshoz” is.

Ez alkalommal különös gondot fordítottam arra, hogy számos részletet még világosabbá tegyek. Tudom, ezirányban még sokat kellene tenni. De a szellemi világ ábrázolásánál a lélek által megjárt utaktól függ, megtaláljuk-e a tények és élmények körülírásához a megfelelő kifejezéseket, fordulatokat. Megtörténik, hogy az ember akkor találja meg az addig hiába keresett, kutatott megfelelő kifejezést, amikor „itt van az ideje”. Ennek az új kiadásnak éppen a szellemi világ megismerése lényeges részleteinél sikerült fontos kiigazításokat tennem. Van, amit csak most sikerült megfelelően megfogalmazni. Ebben a könyvben van valami abból, amit az első, 10 évvel ezelőtti kiadás óta éltem át lelkemben a szellemi kutatások közben. Ha ez az új kiadás lényegében teljesen egyezik is az első kiadással, sok helyen látható, hogy beleadtam – mint valami élővel szemben állva – 10 évi szellemi kutatásaim eredményeit. Ha ez a könyv a régi új kiadása volna, és nem valami egészen új, az átdolgozásnak természetesen korlátai lennének. Arra is törekedtem, hogy a „megjegyzések és a kiegészítések” segítségével az olvasó maga találhasson választ a benne felmerülő kérdésekre.

Mozgalmas időben, megindultan írom le ezeket a sorokat a hatodik kiadás elé. 189 lapját már kinyomtatták, amikor Európára törtek azok a sorsdöntő események, amelyeket most él át az emberiség. Lehetetlen említés nélkül hagynom azt, ami ilyenkor megrohanja az ember lelkét.

Ezt a könyvet – hasonlóan a korábbi új kiadásokhoz – most is átdolgoztam. Meglehetősen sok kiegészítésre volt szükség. Különösen „A szellem újratestesülése és a sors” c. fejezetet dolgoztam át csaknem teljesen. Nem tartottam szükségesnek, hogy a szellemtudományos kutatások eredményeiről szóló közléseket megváltoztassam. Semmi lényegeset nem töröltem, de sok hozzáfűzni valóm volt.

A szellemtudomány területén feltámad az az igény, hogy a már elmondottakat különböző oldalakról megvilágítva még érthetőbbé tegyük. Már a hetedik kiadás előszavában elmondtam, hogyan igyekeztem a folyamatosan szerzett szellemi tapasztalatokat a kifejezések helyes megválasztásával és világos fogalmazással hitelesen elmondani. Ez most erre a kiadásra különösen érvényes. Ezért hangsúlyozható a „többszörösen bővített és kiegészített” kifejezés.

Berlin, 1918 július.

Rudolf Steiner